Annyira szeretem a szeptembert! Valahogy olyan, mintha lelassulna az idő. Mintha icipicit több idő jutna arra, hogy megéljem mindazt a szépet és jót, ami körülöttem van a világban. Valami megfoghatatlan, de mégis nagyon is érzékelhető béke járja át a levegőt, és ez csodaszép...
A színek vibráló kavalkádja kápráztatja a szemem, hajamba tép a vad, tisztító szél, még nem mar fájó-hidegen, kifúj minden fáradt, fülledt energiát az aurámból, lecsendesedve körülölel, majd játékosan sárguló levelek tucatját szórja szerteszét...
Ki szeret még hulló levelek, zörgő avar közt sétálni?
Irány a tanító erdő, mélyedjetek bele az ősz csodájába, az összegzésbe, betakarításba, kicsit új kezdetbe...
És egy teremtő meditációban kapcsolódjatok Földanyával.

Áldott napot!